A szerelemből kötött házasság első szakaszában mintegy egyé válunk, egy új közös identitás kialakításának első lépéseként. A „mi” izgalma magas szexuális érdeklődéssel is jár. Szerelmesen a másik felé fordulunk, idealizáljuk egymást, kirekesztve a különbségeket, negatív ítéleteinket a tudatosságból. Élvezzük, hogy adhatunk, élvezzük egymás testét-lelkét. Minden együtt töltött idő ünnep. A szerelemben való kötődés fontos fejlődési mozzanat a házastársak életének további alakításában. Hasonló az eredeti anya-gyermek szimbiózishoz, konfliktusnélküli kötődéshez, alapja a későbbi nehézségekhez szükséges bizalom létrejöttének. Az együttélés szabályai ebben a szakaszban rögzülnek. Az összecsiszolódás nehézségeit azonban gyakran felülírja a „eufória” érzése. Ebben a szakaszban kizárjuk a külvilág jó részét, annyira el vagyunk foglalva egymással, felfedezésünk a kapcsolatra irányul. Sokszor túlzott felelősségvállalásban vagyunk egymás érzelmeiért, s ezt ekkor még édes teherként éljük meg. Biztosak vagyunk abban, hogy nekünk sikerülni fog érzelemgazdag, a konfliktusokon felülkerekedő párkapcsolatot létrehozni mindhalálig, jobban, mint bárki másnak.